A kitartás

Nyolcadik fejezet

A KITARTÁS

A kitartó erőfeszítés, amely hitet ébreszt. Nyolcadik lépés a gazdagság felé. A KITARTÁS fontos tényezője annak a folyamatnak, amelynek során a VÁGYAT az anyagi megfelelőjévé változtatjuk át. A kitartás alapja az AKARATERŐ. Az akaraterő és a vágy helyes keveréke ellenállhatatlan párost alkot. A nagy vagyont felhalmozó embereket általában hidegvérűnek és néha kíméletlennek tartják. Sűrűn félreértik őket. Pedig csak van bennük az a akaraterő, amelyet KITARTÁSSAL ötvöznek, és a vágyaik szolgálatába állítanak, így biztosítva céljaik elérését.

Henry Fordot általában kegyetlennek és szenvtelennek gondolják, tévesen. Ennek a félreértésnek Ford azon szokása volt az alapja, hogy minden tervét KITARTÓAN végigvitte. Az emberek zöme hajlamos rá, hogy elvesse a céljait és a szándékait, valamint feladja, ha az ellenállás vagy kudarc legkisebb jelébe ütközik. Kevesen folytatják az ellenállás DACÁRA addig, amíg célt nem érnek. Ezen kevesek közé tartozik Ford, Carnegie, Rockefeller, Edison és más kivételes emberek világszerte.

A „kitartás” szónak semmi köze a hősiességhez, de úgy hat az ember személyiségére, ahogy a szén az acélra. A vagyonszerzés általában azon a tizenhárom elven alapul, amelyet a Gondolkodj és gazdagodj filozófiája felsorakoztat. Minden meggazdagodni vágyónak meg kell értenie, és KITARTÁSSAL kell alkalmaznia ezeket az elveket.

Ha azért olvasod ezt a könyvet, hogy alkalmazd a leírt ismereteket, a KITARTÁSOD első próbája az lesz, hogy meg tudod-e tenni az első fejezetben bemutatott hat lépést. Ha azonban te vagy a százból azon két ember egyike, akinek már van HATÁROZOTT CÉLJA, amelyet meg akar valósítani, és a megvalósításra HATÁROZOTT TERVE, lehet, hogy elolvasod az utasításokat, majd szépen visszatérsz a mindennapi szokásaidhoz, és ügyet sem vetsz rájuk.

Arra kérlek, nézz magadba ezen a ponton, mert a kitartás hiánya a kudarc egyik legnagyobb oka. Mi több, ezrek élettörténetének vizsgálatából azt szűrtem le, hogy a kitartás hiánya a legfontosabb közös tulajdonság az emberek többségében. De ez olyan gyengeség, amelyet egy kis erőbefektetéssel le lehet győzni. Az erőfeszítés mértéke, amellyel a kitartás hiánya orvosolható, attól függ, MENNYIRE ERŐS AZ EMBER VÁGYA. Minden eredmény kiindulópontja a VÁGY. Tartsd ezt észben: a gyenge vágy gyenge eredményt hoz, mint ahogy a kis tűz is kis hőt ad. Ha úgy érzed, híján vagy a kitartásnak, akkor rakj nagyobb tűzet, amely felhevíti a vágyadat.

Olvasd végig ezt a fejezetet, aztán térj vissza az elsőre, és azonnal láss neki a hat lépéssel kapcsolatos utasítások teljesítésének. Az igyekezet, amellyel az utasításokat követed, világosan megmutatja, mennyire hevesen vagy mennyire kevéssé hevesen VÁGYSZ a vagyonra. Ha közömbösnek érzed magad, biztos lehetsz benne, hogy nem válsz „pénztudatossá”, ami pedig elengedhetetlen feltétele a meggazdagodásnak.

A vagyont az olyan emberi elme vonzza, amely felkészült erre a „vonzásra”, ahogy a víz is az óceánokba ömlik. Ebben a könyvben minden ösztökélés megtalálható, amely ahhoz kell, hogy bármely hétköznapi elmét ráhangolja a „vibráló gondolatokra”, amelyek vonzzák az ember vágyának tárgyát.

Ha arra jutsz, hogy gyenge a KITARTÁSOD, összpontosíts A MESTERELME EREJE című (kilencedik) fejezetben leírt utasításokra. Gyűjts magad köré egy MESTERELMECSOPORTOT, és a tagok együttes erőfeszítése révén fejlesztheted a kitartásodat. Az önszuggesztióról és a tudattalanról szóló (harmadik és tizenegyedik) fejezetben további utasításokat találsz, amelyek segítenek a kitartásod fejlesztésében. Kövesd ezeket, amíg a „szokás természete” fel nem vázolja a VÁGYAD tárgyának tiszta képét a tudattalanod számára, amely szakadatlanul dolgozik, ébren és álmodban is. Innentől kezdve a kitartás hiánya nem kényszerít hátrányos helyzetbe.

Ha szórványosan és alkalmi jelleggel alkalmazod ezeket a szabályokat, az mit sem használ. Ahhoz, hogy EREDMÉNYT érj el, addig kell használnod őket, amíg bevett szokássá nem válnak. Más módon nem alakíthatod ki a szükséges pénztudatosságot. A SZEGÉNYSÉGET azoknak az elméje vonzza, akik előnyben részesítik, a pénzt pedig azoké, akik szándékosan felkészültek erre a vonzásra, és mindkettő törvénye ugyanaz: a SZEGÉNYSÉGTUDATOSSÁG ÖNKÉNYESEN ELURALKODIK AZOK ELMÉJÉN, AKIKET NEM FOGLALKOZTAT A PÉNZTUDATOSSÁG. Szegénységtudatosság a szokás tudatos alkalmazása nélkül alakul ki, a pénztudatosságot létre kell hozni, ha valakinek nem veleszületett sajátja. Próbáld megérteni ennek a kijelentésnek súlyát, és egyből világossá válik, milyen fontos a KITARTÁS a vagyonszerzésben. KITARTÁS nélkül már azelőtt vereséget szenvedsz, hogy egyáltalán belekezdenél. KITARTÁSSAL győzedelmeskedni fogsz.

Ha volt már valaha rémálmod, meg fogod érteni a kitartás fontosságát. Fekszel az ágyban félálomban, és úgy érzed, fuldokolsz. Képtelen vagy megfordulni vagy megmoccanni. Rádöbbensz, hogy vissza KELL nyerned az uralmat az izmaid felett. Kitartó akarattal végül meg tudod mozdítani az egyik kezedet. Ahogy mozgatod, lassan visszanyered az irányítást a karjaidon, és végre képes vagy felemelni. Aztán ugyanígy úrrá leszel a másik karodon, majd az egyik, aztán a másik lábadon. AZTÁN AZ AKARATOD VÉGSŐ MEGFESZÍTÉSÉVEL a teljes izomzatodnak ura leszel, és kiszakítod magad a rémálom szorításából. Mindez lépésről lépésre történt. Lehet, hogy hasonló módon kell kiszakadnod a lelki tehetetlenség állapotából is: először lassú mozdulatokkal, aztán egyre gyorsabban, amíg teljesen vissza nem nyered az irányítást az akaratod felett. Légy KITARTÓ, akármilyen lassan megy is eleinte. A KITARTÁST SIKER FOGJA KORONÁZNI.

Ha gondosan válogatod össze a Mesterelmecsoportodat, lesz benne legalább egy ember, aki segít a KITARTÁSOD fejlesztésében. Néhányan, akik meggazdagodtak, KÉNYSZERŰSÉGBŐL ezt az utat választották, mert kifejlesztették magukban a KITARTÁST, mivel a körülmények rákényszerítették őket, hogy kitartók legyenek. A KITARTÁST SEMMIVEL SEM LEHET PÓTOLNI! Egyetlen más képesség sem helyettesítheti! Gondolj erre, és meríts erőt belőle a kezdetek kezdetén, ha nehéznek és lassúnak tűnik az elindulás.

Akiknek SZOKÁSUK, hogy kitartóak legyenek, látszólag be vannak biztosítva a kudarc ellen. Mindegy, hányszor szenvednek vereséget, a végén felérnek a csúcsra. Olykor úgy tűnik, van egy titkos Vezetőjük, akinek az a dolga, hogy elkeserítő tapasztalatokkal tegye őket próbára. Akik talpra állnak a vereség után, és folytatják a próbálkozást, célba érnek – és a világ egy emberként kiált fel: „Éljen! Tudtam, hogy meg tudod csinálni!” A titkos Vezető nem engedi, hogy bárki sokra vigye, aki nem ment át a KITARTÁSPRÓBÁN. Akik megbuknak a vizsgán, nem ütik meg a mértéket, míg akik átmennek, bőséges jutalomban részesülnek a KITARTÁSUKÉRT. Akármilyen célt tűznek is ki maguk elé, a végén az övé az elismerés. És ez még nem minden! Kapnak az anyagi javaknál valami fontosabbat is: a tudást, hogy MINDEN KUDARC EGY AZONOS ÉRTÉKŰ SIKER MAGVÁT HORDOZZA.

A szabály alól vannak kivételek. Csak kevesen tapasztalták meg, milyen fontos a kitartás. Ők azok, akik a vereséget mindig időlegesnek fogják fel, és olyan KITARTÓAN KÜZDENEK A VÁGYUKÉRT, hogy a vereséget győzelembe fordítják át. Az élet partvonalán állóként látjuk, milyen borzasztóan sokan szenvednek vereséget, és soha nem heverik ki; látszik, hogy kevesen vannak, akiket a vereség még nagyobb erőbedobásra serkent. Ők – szerencsére – sosem kapcsolnak „hátramenetbe” az életben. De AMIT NEM LÁTUNK, aminek a létezését a többségünk még csak nem is feltételezi, az a néma, de ellenállhatatlan ERŐ, amely a segítségére siet mindazoknak, akik készek felvenni a kesztyűt a csüggedéssel szemben. Ha egyáltalán szóba hozzuk ezt az erőt, KITARTÁSNAK hívjuk, és annyiban is hagyjuk a dolgot. Egyvalamit mindnyájan tudunk: ha valakiben nincs KITARTÁS, egyetlen területen sem ér el említésre méltó sikert.

Amikor ezeket a sorokat írom, felnézek a munkámból, és néhány saroknyira ott látom a titokzatos New York-i Broadwayt, a „halott remények temetőjét” és a „lehetőségek előszobáját”. A világ minden tájáról érkeznek emberek a Broadwayre, hogy hírnevet, vagyont, hatalmat, szerelmet szerezzenek – azt, amit sikernek hívunk. Egyszer-egyszer valaki kiemelkedik a keresők hadából, és a világ megtudja, hogy valaki ismét bevette a Broadwayt. De a Broadwayt nem könnyű meghódítani, és nem is megy gyorsan. Elismeri a tehetséget, felismeri a lángelmét, de csak akkor fizeti ki, ha valaki elvetette a FELADÁS lehetőségét.

A Broadway meghódításának titka elválaszthatatlanul összekapcsolódik egyetlen szóval: a KITARTÁSSAL! Erről a titokról szól Fannie Hurst története, aki KITARTÁSSAL győzedelmeskedett. 1915-ben jött New Yorkba, hogy írásból gazdagodjon meg. A siker nem jött gyorsan, DE JÖTT. Hurst négy éven át tévelygett „New York sikátoraiban”, tapasztalatokra tett szert. Napjait munkával, az éjszakáit REMÉNYKEDÉSSEL töltötte. Amikor a remény kifakult, nem azt mondta: „Jól van, Broadway, te nyertél!”, hanem azt: „Jól van, Broadway, egyeseket megfutamíthatsz, de engem nem. Térdre foglak kényszeríteni.” Az egyik kiadótól (a The Saturday Evening Posttól) harminchat visszautasítást kapott, mire megtört a jég, és elfogadták az egyik történetét. Az átlagos író – mint az „átlagos” az élet minden területén – már akkor feladta volna, amikor először visszautasítják, ő viszont négy éven át csak tépett a sikátorokban, miközben nemleges válaszok érkeztek a kiadóktól, mert eltökélte, hogy nyerni fog.

Aztán jött a siker. A varázslat megtört, a láthatatlan Vezető próbára tette Fannie Hurstöt, aki átment a vizsgán. Ettől kezdve a kiadók sorba álltak az ajtaja előtt. A pénz csak úgy ömlött, megszámolni sem volt ideje. Aztán a filmvilág is felfedezte magának, és nem aprópénzben fizetett, hanem nagy összegekben. Great Laughter című regényének filmes jogai százezer dollárt hoztak számára, vagyis a legnagyobb összeget, amelyet addig egy kiadás előtt álló történetért kifizettek. A könyv eladásából származó jogdíjak tovább növelték a vagyonát.

Egyszóval most már látod, mire képes a KITARTÁS. Fannie Hurst nem kivétel. Aki csak nagy vagyont halmoz fel, először – és ezt biztosra veheted – elsajátította a KITARTÁST. A Broadway bármely koldusnak ad egy csésze kávét és egy szendvicset, de KITARTÁST követel azoktól, akik magasra teszik a lécet. Kate Smith biztosan egyetértene ezzel, ha olvasná: évekig énekelt minden útjába akadó mikrofonba fizetség nélkül. A Broadway azt mondta neki: „Gyere, és vedd el, ha tudod.” Próbálkozott, egészen addig, amíg a Broadway bele nem fáradt, és azt nem mondta: „Jaj, hát mi értelme? Észre sem veszed a küszködésemet. Mondd meg, mennyit kérsz, kezdj komolyan dolgozni.” Kate Smith pedig megkérte az árát – méghozzá olyan sokat kért, hogy egyheti bére meghaladta azt, amennyit mások egy év alatt megkeresnek. A KITARTÁS tényleg kifizetődik!

Íme, egy lelkesítő kijelentés, amely egy igen fontos javaslatot is tartalmaz: MA ÉNEKESEK EZREI MÁSZKÁLNAK FEL-ALÁ A BROADWAYN, AKIKNEK JOBB HANGJUK VAN, MINT KATE SMITHNEK, ÉS KERESIK AZ „ÁTTÖRÉS” LEHETŐSÉGÉT – SIKERTELENÜL. Ezrek jönnek és mennek. Sokan jól énekelnek, mégsem ütik meg a mércét, mert nincs bátorságuk addig menni, amíg a Broadway rá nem un, hogy állandóan elutasítgassa őket.

A kitartás egy lelkiállapot, ezért gyakorolni kell. Mint minden lelkiállapot, a kitartás is bizonyos tényezőkön alapul, amelyek a következők:

A kitartás nyolc tényezője

1. HATÁROZOTT CÉLKITŰZÉS. Az első és talán legfontosabb lépés a kitartás fejlesztése felé, hogy az ember tudja, mit akar. Az erős késztetés rákényszeríti az embert, hogy felülkerekedjen a nehézségeken.
2. VÁGY. A kitartást viszonylag könnyű kialakítani és megőrizni, ha olyan célt követünk, amelyre borzasztóan vágyunk.
3. ÖNBIZALOM. Ha hiszünk abban, hogy véghez tudjuk vinni a tervünket, az arra ösztönöz minket, hogy kitartóan küzdjünk. (Önbizalmat az önszuggesztióról szóló, harmadik fejezetben leírt elvek segítségével fejleszthetsz ki.)
4. HATÁROZOTT TERVEK. Még ha gyengék is, és híján vannak minden gyakorlatiasságnak, a rendszerezett tervek akkor is kitartásra sarkallnak.
5. MEGBÍZHATÓ TUDÁS. Ha tudjuk, hogy a terveink jók és tapasztalaton vagy megfigyelésen alapulnak, az kitartásra serkent. A tudás helyetti vaktában tapogatózás rombolja a kitartást.
6. EGYÜTTMŰKÖDÉS. A másokkal való együttérzés és harmonikus együttműködés, valamint mások megértése segít kifejleszteni a kitartást.
7. AKARATERŐ. Az a szokás, hogy a meghatározott célok eléréséhez szükséges tervekre összpontosítsunk, kitartáshoz vezet.
8. SZOKÁS. A kitartás a szokás közvetlen következménye. Az agy magába szippantja, és a mindennapos tapasztalatok részévé válik, amelyekből az elme táplálkozik. A félelem, a legádázabb ellenség hatékonyan orvosolható, ha sokat gyakoroljuk a bátor cselekvést. Ezt mindenki tudja, aki harcolt már háborúban.

Mielőtt lezárnánk a kitartás témáját, készíts magadnak leltárt arról, mely területen vagy híján ennek a fontos tulajdonságnak – ha híján vagy neki. Őszintén vizsgáld meg magad, pontról pontra, és nézd meg, mik hiányoznak belőled a kitartás nyolc tényezője közül. Az elemzés olyan felfedezésekhez vezethet, amelyek az önismereted új területeit világítják meg.

A kitartás hiányának tizenhat tünete

Íme, a legnagyobb ellenségek, amelyek közéd és a nagy eredmények közé állnak. Nemcsak azt a tizenhat tünetet sorolom fel, amelyek a KITARTÁS gyengeségére utalnak, hanem a gyengeség mélyen gyökerező tudattalan okait is. Figyelmesen olvasd el a listát, és nézz szembe bátran önmagaddal, HA TÉNYLEG TUDNI AKAROD, KI VAGY, ÉS MIRE VAGY KÉPES. Ezen a tizenhat gyengeségen mindenkinek felül kell kerekednie, aki meg akar gazdagodni:

1. Az ember nem ismeri fel, és nem határozza meg pontosan, mit is akar.
2. Halogatás, okkal vagy ok nélkül (általában mentségek és kifogások tárházával indokolva).
3. A szaktudás megszerzése iránti érdektelenség.
4. Határozatlanság – az ember minden alkalommal másra hárítja a felelősséget, ahelyett hogy bátran szembenézne a gondokkal (szintén kifogások mögé bújva).
5. A kifogásokra támaszkodás szokása, a problémák megoldására kovácsolt határozott tervek helyett.
6. Önelégültség – erre a hibára nem sok orvosság van, az ebben szenvedők ne reménykedjenek.
7. Közöny, amely abban érhető tetten, hogy az ember minden alkalommal kompromisszumot köt, hogy elkerülje az összetűzést, és ne kelljen harcolnia.
8. Az ember másokat okol a saját hibáiért, és elkerülhetetlennek fogadja el a kedvezőtlen körülményeket.
9. A VÁGY GYENGESÉGE, amely annak eredménye, hogy hanyagul választod meg a cselekvésre ösztönző KÉSZTETÉST.
10. Az arra való hajlandóság, sőt buzgalom, hogy az ember a vereség első jelére meghátráljon (a hat alapfélelem valamelyikén alapul).
11. A RENDSZERES TERVEZÉS hiánya – az ember nem rögzíti írásban a terveit, hogy később kielemezhetők legyenek.
12. A szokás, hogy az ember nem cselekszik az ötletek hatására, vagy nem ragadja meg a kínálkozó alkalmat.
13. KÍVÁNÁS AKARÁS helyett.
14. A SZEGÉNYSÉGGEL való megalkuvás szokása, ahelyett hogy gazdagságra törne az ember – a lenni, csinálni és birtokolni ambíciójának általános hiánya.
15. Az ember a rövidebb utat keresi a gazdagság felé, igyekszik KAPNI anélkül, hogy ADNA, ami általában azt jelenti, hogy hazardírozik, és tisztességtelen üzleteket próbál kötni.
16. A BÍRÁLATTÓL VALÓ FÉLELEM, amely oda vezet, hogy az ember nem is tervez, vagy a tervet nem ülteti át a gyakorlatba, mert mit fognak mondani mások? Ennek a pontnak talán a lista elején volna a helye, mert mindenkinek a tudattalanjában ott bujkál, akkor is, ha nem veszi észre.

Nézzük meg a lista tizenhatodik pontját, a bírálattól való félelmet kicsit közelebbről! Az emberek többsége olyan mértékben engedi, hogy a rokonai, barátai és ismerősei beleszóljanak a dolgaiba, hogy már nem meri a saját életét élni, annyira fél a bírálatoktól. Sokan házasságkötéskor is hibát követnek el, kitartanak a döntésük mellett, és nyomorúságban, boldogtalanságban élik le az életüket, mert félnek a bírálattól, amely akkor érné őket, ha kiigazítanák a hibát. (Akik engednek ennek a félelemnek, tudják, milyen helyrehozhatatlan károkat okoz, mert porig rombolja az ambíciót, az önbizalmat és a teljesítés vágyát.) Emberek milliói nem hajlandók visszaülni az iskolapadba, miután kijárták az iskoláikat, mert félnek a bírálatoktól. Számos ember – kicsi és nagy – hagyja, hogy a rokonai tönkretegyék az életét a „CSAK JÓT AKAROK” jegyében, mert félnek a bírálattól. (A „jóakarók” senkitől sem várhatják el, hogy hagyja szétrombolni az ambícióit, és kénytelen legyen más életét élni a sajátja helyett.) Az emberek elmulasztják a kedvező üzleti lehetőségeket, mert félnek a bírálattól, amely kudarc esetén érné őket. Ilyenkor a bírálattól való félelem erősebb, mint a siker VÁGYA. Sokan azért nem teszik magasra a lécet, vagy nem döntenek a karrier mellett, mert félnek a rokonaik és barátaik bírálatától, akik azt mondhatják: „Ne törj nagyra, mindenki hülyének fog nézni.” Amikor Andrew Carnegie azt javasolta, szánjak rá húsz évet, hogy megalkossam az egyéni siker filozófiáját, az első gondolatom a félelem volt, hogy mit fognak mondani mások. Ezzel a javaslattal olyan célt tűzött ki elém, amilyen még soha nem fordult meg a fejemben. Az elmém villámgyorsan gyártotta a kifogásokat és mentségeket, amelyek mindegyikében tetten érhető volt a BÍRÁLATOKTÓL VALÓ FÉLELEM.

A lelkem mélyén egy hang azt mondta: „Nem tudod megcsinálni. Túl nagy feladat, túl sok időt emészt fel. Mit fog szólni a családod? Miből fogsz megélni? Még soha senki nem alkotta meg a siker filozófiáját, milyen alapon gondolod, hogy te meg tudod csinálni? Amúgy is, ki vagy te, hogy ilyen magasra tedd a lécet? Ne feledd, hová születtél. Mit tudsz te a filozófiáról? Mindenki őrültnek fog nézni. (És őrültnek is néztek.) Mit gondolsz, miért nem csinálta meg még ezt soha senki?” Számtalan hasonló kérdés cikázott a fejemben, és választ követelt. Olyan érzés volt, mintha rajtam volna a világ szeme, és addig akarna csúfot űzni belőlem, amíg fel nem adom a vágyat, hogy megvalósítsam Carnegie javaslatát.

Megvolt rá a lehetőségem, hogy kioltsam az ambíciót, mielőtt még átvenné az irányítást felettem. Később, miután emberek ezreinek élettörténetét elemeztem, felfedeztem, hogy A LEGTÖBB ÖTLET HALVA SZÜLETIK, ÉS ÚGY LEHELHETÜNK BELE ÉLETET, HA HATÁROZOTT TERVEKET KOVÁCSOLUNK AZ AZONNALI CSELEKVÉSRE. Az ötlet dédelgetése az ötlet életre keltése. Minden perc, amíg életben van, növeli a megmaradás esélyeit. A legtöbb ötlet halálának oka a BÍRÁLATTÓL VALÓ FÉLELEM, és ezek az ötletek sosem jutnak el a TERVEZÉS és CSELEKVÉS szintjére.

Sokan vallják, hogy az anyagi siker kedvező véletlen eredménye. Van is benne némi igazság, de aki teljes mértékben a szerencsére hagyatkozik, majdnem mindig csalódni kényszerül, mert figyelmen kívül hagy egy másik fontos tényezőt, amelyre mindenképpen szükség van a sikerhez. Ez pedig nem más, mint a tudás, amelynek segítségével a szerencsés véletlenek megteremthetők.

A világválság idején W. C. Fields komikus minden pénzét elveszítette, bevétel és állás nélkül maradt. A kabaré, amellyel addig a kenyerét kereste, kiment a divatból. Sőt, elmúlt hatvan, vagyis abban a korban járt, amikor a legtöbben már öregnek érzik magukat. Annyira szeretett volna visszatérni a színpadra, hogy felajánlotta, ingyen dolgozik egy új területen (a filmiparban). A bajait betetőzendő még el is esett, és megsérült a nyaka. Mások a helyében már FELADTÁK volna, de Fields KITARTÓ volt. Tudta, ha rendületlenül próbálkozik, előbb vagy utóbb szerencséje lesz, és szerencséje is lett – nem véletlenül.

Marie Dressler szintén elszomorító helyzetben találta magát: a pénze odalett, nem volt munkája, és ő is elmúlt hatvan. Ő is a szerencsés véletlen nyomába indult, és elcsípte. KITARTÁSA elképesztő diadalt hozott életének alkonyán, sokkal azután az életkor után, amikor az emberek többsége még ambíciókat táplál. Eddie Cantor az 1929-es tőzsdeösszeomláskor veszítette el a pénzét, de a KITARTÁSÁT és a bátorságát nem. Ezek és jó szeme segítségével sikerült visszatérnie egy heti tízezer dolláros bevételt biztosító állásba. Tényleg, ha valaki KITARTÓ, pénz és más egyéb nélkül is kiválóan boldogul. Az egyetlen véletlen, amelyre bárki bátran hagyatkozhat, a maga teremte véletlen – és ez KITARTÁS révén jön csak el. A kiindulópontja a HATÁROZOTT CÉL.

Kérdezd meg az utadba kerülő első száz embert, mit akar leginkább az életben, és kilencvennyolc nem fog tudni válaszolni. Ha kötöd az ebet a karóhoz, páran azt fogják mondani, hogy BIZTONSÁGOT, páran azt, hogy PÉNZT, páran azt, hogy BOLDOGSÁGOT, páran pedig azt, hogy HÍRNEVET ÉS HATALMAT. Mások talán A TÁRSADALMI ELISMERÉST, A GONDTALAN ÉLETET, A JÓ HANGOT, A TÁNCTUDÁST vagy AZ ÍRÓI VÉNÁT választják – de egyikük sem fogja tudni meghatározni ezeket a fogalmakat, és a leghalványabb jelét sem fogják mutatni annak, hogy volna valamiféle TERVÜK, amelynek segítségével elérni remélik ezeket a ködösen megfogalmazott célokat. A gazdagság nem kívánságra jön; a gazdagság csak határozott tervezéssel jön, amelyet határozott vággyal ötvöznek, és KITARTÁSSAL kiviteleznek.

Hogyan fejleszthető a kitartás?

A KITARTÁS négy egyszerű lépésben megszokássá tehető. Nem kell hozzájuk kiemelkedő intelligencia vagy különösebb képzettség, csak egy kis idő és energia. A lépések a következők:

1. HATÁROZOTT CÉL, AMELY A MEGVALÓSÍTÁS IRÁNTI ÉGŐ VÁGGYAL PÁROSUL.
2. HATÁROZOTT TERV, AMELY FOLYAMATOS CSELEKVÉSBEN FEJEZŐDIK KI.
3. EGY ELME, AMELY KIZÁR MINDEN NEGATÍV ÉS CSÜGGESZTŐ BEFOLYÁST, beleértve a rokonok, barátok és ismerősök negatív javaslatait is.
4. NÉHÁNY EMBER BARÁTI SZÖVETSÉGE, AKIK ARRA BÁTORÍTANAK, HOGY VALÓSÍTSD MEG A TERVEIDET ÉS CÉLJADAT.

Ez a négy lépés elengedhetetlen a sikerhez az élet bármely területén. A Gondolkodj és gazdagodj filozófiájában megfogalmazott tizenhárom elv célja, hogy képessé tegyen ezen lépések szokássá alakítására. Ezekkel a lépésekkel irányítható az anyagi helyzet alakulása, elérhető a szabadság és a gondolkodás függetlensége, kisebb-nagyobb vagyon halmozható fel, és elvezetnek a hatalomhoz, a sikerhez és az elismeréshez. Ez a négy lépés szavatolja a szerencsés véletleneket, valóra váltja az álmokat, illetve leküzdi a FÉLELEM, a CSÜGGEDÉS és az ÉRDEKTELENSÉG akadályait. Mindenki, aki elsajátítja őket, nagy jutalomban részesül, felvértezi magát ahhoz, hogy szabhasd a feltételeket, és az élet megadja neked, bármit kérsz is.

Nem tudhatom biztosan, de megkockáztatom a feltételezést, hogy Wallis Simpson nem szerencsés véletlenek folytán szeretett bele abba a férfiba. Minden lépését égő vágy és gondos mérlegelés kísérte. Az volt a dolga, hogy szeressen. Mert mi a leghatalmasabb a földön? Jézus azt mondta, a szeretet – nem az ember alkotta szabályok, bírálatok, keserűség, rágalmak vagy az „érdekházasságok” –, hanem a szeretet. Wallis Simpson már sokkal azelőtt tudta, mit akar, hogy találkozott volna a walesi herceggel. Kétszer is próbálkozott, de nem találta meg, mégis volt bátorsága folytatni a keresést.

„…Légy hű magadhoz: így, mint napra éj, Következik, hogy ál máshoz se léssz.”{12}

A megvilágosodás lassan jött el, fokozatosan, KITARTÁSSAL, de BIZTOSAN! És elképesztő diadallal járt. És mindegy, ki vagy, vagy mit gondolsz Wallis Simpsonról és a királyról, aki lemondott a trónjáról a szerelméért – ez az asszony a KITARTÁSNAK és az önállóság szabályainak tanítómestere, akitől az egész világ órákat vehetne.

És mi a helyzet Eduárd királlyal? Mit tanulhatunk a huszadik század legnagyobb szerelmi drámájában betöltött szerepéből? Túl nagy árat fizetett a szerelemért, amely ehhez az asszonyhoz fűzte? Senki más nem tudja megválaszolni a kérdést, csak ő maga. Mi csak találgathatunk. Egyvalamit tudunk: beleszületett abba, amije volt. A gazdagságot nem ő kérte. Sokan akartak házasodni vele. Az európai politikusok és államférfiak előkelő özvegyeket és hercegnőket sorakoztattak fel előtte. Mivel elsőszülött volt, ő volt a korona örököse, amelyet sosem kért, és talán nem is vágyott rá. Több mint negyven éven át nem volt a maga ura, nem élhette a saját életét, alig volt privát szférája, és végül elvállalta a kellemetlen kötelességeket, amikor trónra került. Azt is mondhatnánk: „Ha ennyi minden megadatott neki, Eduárd király igazán megtalálhatta volna a lelki békéjét, a megelégedettséget és az élet örömeit.” De a helyzet az, hogy az uralkodással járó minden kiváltságot – a pénzt, a hírnevet és a hatalmat – úgy örökölte, de az űrt csak a szeretet tölthette meg. A leghőbb VÁGYA a szeretet volt. Mielőtt még találkozott volna Wallis Simpsonnal, ez a roppant, egyetemes érzelem minden bizonnyal rágta a szívét, kopogtatta a lelke ajtaját, és szót kért magának. Eduárd király DÖNTÉSE, hogy lemond a brit trónról cserébe azért, hogy élete hátralévő részét azzal a nővel tölthesse, akit maga választott – bátorságot kívánt –, megvolt az ára. De kinek van joga azt mondani, hogy ez túl magas rá volt?

Javaslom, hogy akik helytelennek találják, hogy Windsor hercegét a SZERETET utáni VÁGYAKOZÁSA arra késztette, hogy nyíltan vállalja a szerelmét, és lemondjon érte a trónról, gondoljanak arra, hogy nem volt szükségszerű „nyíltan vállalnia” ezt az egészet. Követhette volna a „titkos viszony” hagyományát is, amelyet Európában évszázadok óta gyakorolnak, és nem kellett volna sem a trónról, sem a választott nőről lemondania – ráadásul SEM AZ EGYHÁZ, SEM A KÖZVÉLEMÉNY NEM FORDULT VOLNA ELLENE. De ezt a nem mindennapi embert más fából faragták. A szerelme mély és őszinte volt. Azt jelképezte, amire MINDEN MÁSNÁL jobban VÁGYOTT, ezért elvette, amit akart, és megfizette érte az árat. Ma a világ vastapssal köszöntené Windsor hercegét és Wallis Simpsont, mert KITARTÓAN kutattak, amíg meg nem találták az élet legnagyobb ajándékát. MINDANNYIAN TANULHATUNK a példájukból, miközben azt keressük, amire a leginkább vágyunk az életben.

Milyen varázserőt ad az embernek a KITARTÁS ahhoz, hogy legyőzze a nehézségeket? A KITARTÁS valami olyan spirituális, szellem vagy vegyi agyi tevékenység eredménye, amely lehetővé teszi, hogy összeköttetésbe kerüljünk a természetfeletti erőkkel? A Végtelen Intelligencia pártfogásába veszi azt, aki tovább harcol, miután a csata elveszett – akkor is, ha az egész világ ellene van? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, amikor olyan emberek életútját vizsgáltam, mint Henry Ford, aki a nulláról kezdte, és hatalmas ipari birodalmat épített fel, miközben az elején a KITARTÁSON kívül semmije sem volt; vagy Thomas A. Edison, aki kevesebb mint három hónap iskolai tapasztalattal a háta mögött a világ legnagyobb feltalálója lett, és KITARTÁSA révén hozta létre a fonográfot, a mozigépet és az izzót – hogy a több száz más találmányról már ne is beszéljünk.

Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy hosszú éveken át beolvashattam Edison és Ford munkásságát, ezért most első kézből származó tapasztalatok birtokában mondhatom, hogy a KITARTÁSON kívül egyetlen olyan tulajdonságukat sem fedeztem fel, amely megközelítőleg is nagyszerű eredményeik forrásául szolgálhatott volna. Ha valaki elfogulatlanul tanulmányozza a múlt prófétáinak, filozófusainak, csodatévőinek és vallási vezetőinek életét, arra a vitathatatlan következtetésre fog jutni, hogy sikereik KITARTÁSBÓL, az erőfeszítések összpontosításából és HATÁROZOTT CÉLBÓL fakadtak. Vegyük például Mohamed különös és érdekes történetét! Nézzük végig az életútját, vessük egybe az eredményeit a modern ipari és pénzügyi vezetők teljesítményével, és figyeljük meg, hogy mindegyiküknek egy közös tulajdonsága volt: a KITARTÁS!

Ha tényleg szeretnéd megismerni a KITARTÁSBAN rejlő furcsa erőt, olvasd el Mohamed életrajzát – főleg azt, amelyet Essad Bey írt. Thomas Sugrue New York Herald-Tribune hasábjain megjelent rövid könyvismertetője ritka élvezetet jelent azoknak, akik rászánják az időt, és elolvassák a KITARTÁS erejének legbámulatosabb példáját, amelyet az emberiség csak ismer.

Az utolsó nagy próféta – Thomas Sugrue ismertetője

Mohamed próféta volt, noha soha nem tett csodát. Nem volt misztikus, nem volt tanult, és csak negyvenéves korában kezdte a küldetését. Amikor bejelentette, hogy ő Isten küldötte, aki az igaz vallás szavát hozza, kigúnyolták és holdkórosnak bélyegezték. Elkergették a szülővárosából, Mekkából, a követőitől elvették a földi javaikat, és a sivatagba küldték őket. Amikor már tíz éve prédikált, semmit sem tudott felmutatni – csak üldöztetést, szegénységet és csúfolódást. De még mielőtt egy újabb évtized eltelt volna, Mekka ura és egy új világvallás feje lett, amely egészen a Dunáig és a Pireneusokig eljutott, mielőtt elvesztette volna a lendületét, amelyet Mohamed adott neki. Háromszoros erő állt mögötte: a szó ereje, az ima hatása és az ember rokonsága Istennel.

Mohamed Mekka egyik elszegényedett vezető családjának gyermeke volt. Mekka, a nagy kereskedelmi központ, ahol a világ útjai összefutottak és amely otthont adott a varázslatos Kába kőnek, egészségtelen volt, ezért a gyermekeket a sivatagban lakó beduinok nevelésére bízták. Mohamed is a nomádoknál nevelkedett, pótanyák tejével szívta magába az erőt és az egészséget. Birkát őrzött, és hamarosan felbérelte egy gazdag özvegy a karavánjai vezetésére. Eljutott a Közel-Kelet minden szegletébe, különböző hitű emberekkel került kapcsolatba, és tanúja volt, hogyan bomlik a kereszténység egymással hadat viselő szektákra. Huszonnyolc éves korában az özvegy Hadídzsa szemet vetett rá, és feleségül ment hozzá. A következő tizenkét évben Mohamed tehetős és köztiszteletben álló emberként élt, akit rátermett kereskedőnek tartottak. Aztán vándorútra indult a sivatagba, és egy napon a Korán első versével tért haza, majd azt mondta Hadídzsának, hogy Gábriel arkangyal megjelent neki, és azt hirdette, ő Isten küldötte.

Az Isten szavait kinyilatkoztató Korán volt az, ami a legközelebb áll a csodatételhez Mohamed életében. Nem volt költő; nem adatott meg neki a szavak tudománya. A Korán versei mégis – ahogy megkapta, és ahogy szóról szóra visszamondta őket – messze meghaladták a törzsek igazi költőinek verseit. Az arabok számára ez csoda volt, hiszen számukra a szavak tudománya volt a legnagyobb adomány, a költőt mindenhatónak tekintették. Ráadásul a Korán azt is mondta, hogy mindenki egyenlő Isten előtt, és a világban demokráciának kell uralkodnia – az iszlámnak. Ez a politikai eretnekség volt száműzetése oka, és azon vágya, hogy mind a háromszázhatvan bálványt lerombolja a Kába udvarában. A bálványok Mekkába vonzották a helyiekkel kereskedő sivatagi törzseket, ezért a mekkai üzletemberek, a kapitalisták – akik közül Mohamed is egy volt – most ellene fordultak. Visszavonult a sivatagba, és korlátlan világuralmat követelt. Az iszlám felemelkedése megkezdődött. A sivatagban olyan láng izzott fel, amelyet nem lehetett kioltani – egy demokratikus sereg, amely egységben harcolt, és kész volt minden további nélkül feláldozni az életét. Mohamed hívta a zsidókat és a keresztényeket, hogy csatlakozzanak hozzá, mert nem új vallás alapítása volt a célja. Minden egyes istenhívőt felszólított, hogy egyesüljenek egy hitben. Ha a zsidók és a keresztények elfogadják a hívását, az iszlám meghódítja a világot. De nem fogadták el, ahogy a humánus hadászati újítást sem. Amikor a próféta seregei beléptek Jeruzsálembe, egyetlen embert sem öltek meg – a hitük miatt. Amikor századokkal később a keresztesek megérkeztek a városba, egyetlen muszlim férfinak, nőnek és gyereknek sem kegyelmeztek. Érdekesség, hogy a keresztények egy muszlim ötletet azért átvettek – az egyetemet, ahol tanulni lehet.

Mohamedhez hasonló vallási látnokok, üzletemberek – mint Thomas Edison, Henry Ford és Andrew Carnegie –, politikai vezetők – mint Samuel Adams –, vállalkozók – mint Fannie Hurst, Kate Smith és W. C. Fields –, kozmopoliták – mint Wallis Simpson és Windsor hercege – mindegy, az élet bármely területén tevékenykedve a gazdagság felé vezető nyolcadik lépést, a KITARTÁST példázták: az állhatatos erőfeszítéseket minden csapással és kedvezőtlen lehetőséggel szemben.

A KITARTÁS HITET teremt. És a HIT a kudarc egyetlen ismert ellenszere, ez a meggazdagodás kiindulópontja, valamint az egyetlen eszköz, amellyel kapcsolatba kerülhetünk a Végtelen Intelligenciával.