A szent életem veszélybe került… 😬
2025-03-27
Őszinte leszek: bekattant az agyam, és elmentem boltba szemétkaját venni. Vettem pizzát, rátettem pluszban trappista salytot, és lesütöttem 1kg krumplit olajban. 
Ez még nem lett volna probléma annyira, de utána be is pusziltam őket. Jó, krumpliból csak 300g-ot kb., de a pizzát teljesen megettem.
Eszembe jutott Caroline (ejtsd: Kerolájn), aki mostanában alig eszik valamit. Nem tudom, hogy mennyire szereti az ilyen kajákat, de ha szereti, lehet, hogy megjönne ettől az étvágya! 
Szóval oké, hogy 120 napos fogyási kihívás van meg minden, de egyszerűen nem lehet mentálisan kibírni ezt az egészet.
Lehetséges, hogy sohasem fogok tudni teljesen életmódot váltani, mert az agyam mindig igényelni fogja azt, hogy ilyeneket zabáljak – még ha csak időnként is.
Próbálom teljesen kizárni ezeket a szarokat az életemből, de úgy néz ki, hogy egyelőre nem megy.
Mindenesetre az utóbbi 1 hét folyamatos stagnálásról szólt, és a fogyás monitor program is már 278 napot jósol, hogy ebben az ütemben addigra fogok lefogyni.
Ráadásul ez ma reggeli becslés, a süttkrupli és a pidza ebben még benne sincsenek… 😰
Mi lesz így velem? Teljesen elszáll az egész fogyás, és ismét kudarcot fogok vallani ebben, sokadjára…?
Vagy fogom és megemberelem magamat, eldöntöm, hogy igenis végig fogom csinálni NORMÁLISAN, nem úgy, hogy stagnálok, hanem ténylegesen fogyok is?
Nyilván ez utóbbi kéne, hogy megtörténjen, de irgalmatlan nehéz, ha az embernek egyszerre két tanácsadója is van, akik mindig az ellenkezőjét suttogják vagy üvöltik a fülébe.
Ámen! 🙏😀 ez jól néz ki!
😀
Kedves Ádi!
Nem kenyerem a hazugság, de megnyitni azt a bizonyos ajtót, amivel kitárom a gondoltaimat se. Minden esetre 1 szeletet itt hagyok és olvassa kinek kedve van hozzá. Ketten különböző lécen állunk, egyik se jobb a másiknál, sőt, vékony ez a léc. Az mondják az okosok, ez már önsanyargatás, a rosszabbak önsajnálatnak hívják.. kis butusok, azok az emberek akik ilyen lécen állnak, komoly belső feszültséget élnek meg a mindennapokban, miközben a tudatukkal harcolnak, önmagukkal. Ez együtt töltetni a mindennapokat állandó küzdelem. Ne lépjetek ilyen lécre. Neked meg kedves Ádi csak azt kívánom, hogy ne az ördöggel vagy az angyallal törődj, inkább lépj arra az útra ahol jobban megismered Önmagad, ezáltal jobban megszereted magad és könnyebb lesz a kitűzött célod, megsúgom hangya léptekben haladok én is, én nincs azzal semmi baj, ha vissza esik az ember, de tudd magadért csak te felelsz.