Alapjövedelmet!
2025-04-04
Akik ismernek, azok tudják, hogy sosem éreztem igazságosnak azt, hogy ha alanyi jogon, munka nélkül jut valaki jövedelemhez úgy, hogy azt a társadalom többi tagja állítja elő, és egy ilyen igazságtalan újra elosztás révén jut hozzá.
Sokan azért támogatják az alapjövedelem bevezetését, mert empatikus érzelmi okokból szeretnének segíteni a szegényebb embereken. Hiszen aki nagyon gazdag, annak úgysem kell annyi pénz, inkább adja oda egy részét a szegényeknek. Ebben egyébként szerintem van is igazság, mert vannak olyan emberek, akik önhibájukon kívül képtelenek dolgozni, eltartani legalább saját magukat.
Viszont, ha csakis azon „címke” kapcsán adunk alapjövedelmet vagy bármilyen támogatást, hogy valaki szegény, és annak az okait nem vizsgáljuk, akkor lehetséges, hogy ez a támogatás kontraproduktívvá válik.
Emiatt első ránézésre teljes agyrém lenne az alapjövedelem bevezetése. Biztosan lenne, akiket ösztönözne az önmegvalósításra, biztonságot adna, hogy bármi történik, mindenképpen lesz egy megélhetéshez szükséges jövedelme, nem hal éhen.
Őszintén szólva a jelenlegi társadalmi rendszer szerintem már alapból úgy van kialakítva, hogy nagyon kevés erőfeszítéssel is túl lehessen élni ezt a világot. Nem igen hallunk olyat, hogy emberek éhen haltak, bármennyire nagy is a szegénység bizonyos régiókban és társadalmi rétegekben.
De fogadjuk el, hogy ez egy népszerű intézkedés lenne az emberek körében, hiszen ki ne akarna csak úgy pénzt kapni anélkül, hogy bármit is tenne érte? Én mondjuk nem, de az emberek 99%-a valószínűleg igen.
Nekem miért nincsen szükségem az alapjövedelemre? Alapvetően úgy érzem ezeket az „ingyen” pénzeket, hogy meggátolnak abban, hogy 100%-os erőbedobással küzdjek. Nem azt mondom, hogy rossz az ilyen pénz, de engem kifejezetten demotivál. Nem más eredményeiből akarok részesedni, hanem a saját teljesítményem alapján.
Na, de míg régen teljesen ellene voltam az alapjövedelemnek, miért változott meg az ellenkezőjére a véleményem? 
Egyik nap a Lidl-ben a pénztárnál előttem egy fiatal pár volt. Teljesen döbbenten néztem, hogy minden olyan szart felraktak a szalagra, amit a reklámokban látni. Danone Activia-tól kezdve az összes szemétig, amik 3-4x annyiba kerülnek, mint a normális kaja. És miközben a szalag mellett álltunk, még elkezdett a pár hölgy tagja a csokik közül válogatni, és valami 1000 Ft-os protein szeletből is rátett a szalagra 2db-ot.
Természetesen mindenkinek szuverén joga eldönteni, hogy mire költi a pénzét. És bármennyire is felháborít az ilyesmi elsőre, átgondolva ez egy remek lehetőséget ad a jelenlegi rendszer hack-elésére. ☝🤓
Mivel a jelenlegi társadalmi és politikai rendszer nem a teljesítményt jutalmazza, hanem a státuszokat, így aki szorgalmas, az könnyen hack-elheti a rendszert. Tételezzük fel, hogy az alacsony jövedelmű emberek elkezdenek alapjövedelmet kapni. Az alacsony jövedelemi szinten levők általában nem is tudnak jól gazdálkodni (ahogy a Lidl-ös eset is mutatta), emiatt elkezdik elkölteni a plusz pénzt mindenféle hülyeségre.
Ha nekem van egy olyan vállalkozásom, ami jó terméket vagy szolgáltatást kínál, akkor ezek az elköltött alapjövedelmek meg fognak jelenni vásárlás formájában nálam. Én személy szerint nem célzok ilyen társadalmi rétegekről, akikről beszélek, és nem is szeretném kihasználni az ő tudatlanságukat, hogy mindenféle marketing trükkel eladjak nekik szükségtelen dolgokat indokolatlanul drágán.
Viszont ha ők elköltik a pénzüket valahol, akkor valószínűleg nekem is növekedni fognak a rendeléseim.
Tehát ők valójában nem fognak jobban élni, mert nem fognak megtakarítani, befekteteni, stb., hanem a pénz ebben az esetben is azokhoz fog vándorolni, akiknél már eddig is volt – nem véletlenül.
Ez nem gonoszság, egyszerűen törvényszerűség. Igazságos? Maga az alapjövedelem nem, mert státuszhoz kötődik, azaz ahhoz, hogy valaki „szegény” vagy ha mindenkinek adjuk, akkor az a státusz, hogy „állampolgár”. De a végén a természeti törvényszerűségek úgyis helyre rakják a dolgot, és értékelni fogják a szorgalmat, teljesítményt.
Persze, ennek szerintem van egy veszélyes oldala is: ha sok olyan dolgot kapnak az emberek – pusztán a létezésük okán -, amiért nem kell semmit sem tenniük, akkor egy idő után feljogosítva érzik majd magukat: „Nekem ez jár!”. Tenni viszont majd nem akarnak a dolgokért. Nem tudom, hogy mennyire jó ez az irány. 